Sziasztok! Hosszas kihagyás után ismét itt vagyok!="P Bocsánat,hogy csak most írok,de annyi teendőm volt ezen a héten... Borzalmas volt...="P DE! Annyira be vagyok zsongva! Holnap utazom anyukámmal Kínába a nővéremhez!=D Egész héten csak erre tudtam gondolni! Legtöbbször az órákra sem tudtam figyelni,ezért le is szidtak párszor,de engem annyira nem érdekelt! Elvégre,mégiscsak Kínáról van szó!*_* A világ egyik legjobb helyéről!
Képzeljétek a nővérem Hua,már hívott minket,hogy hol fog minket várni,mondta,hogy elköltöztek,hogy milyen lesz az idő,és...beszéltünk Wan...haláláról is...="( Ez volt a legkellemetlenebb az egész beszélgetésben! Elsírtam magam amint meghallottam a "Wan" nevet,de a nővéremnek annyira nyugodt és magabiztos volt a hangja,hogy pár perc után sikerült megnyugodnom!=") Azt is mondta,hogy nagyon kíváncsi arra,hogy hogy beszélek még kínaiul. Szerinte ugyanis kijöttem a gyakorlatból!>_<" De ez nem is igaz!=P Csak tanév közben nincs annyi időm arra,hogy ezzel is foglalkozzak a francia mellett...
Sajnos a suliban franciát kell tanulnom,és én finoman fogalmazva...UTÁLOM!^_^" Lehet,hogy sokan szép nyelvnek tartják,de én nem szeretem.Piszok nehéz,és olyan,mintha minden második másodpercben el akarnám hányni magamat,miközben beszélek!^_^" KE~ Na mind egy,most a következő egy hétre semmit sem akarok látni,hallani,ami a franciához kapcsolódik!^_- Csak Kína♥!*_*
Már tegnap este elkezdtem bepakolni a bőröndömbe,rögtön,hogy hazaértem a suliból! Minden fontos dolgot beledobáltam,nem is hajtottam össze,csak dobáltam és dobáltam!^_^" Eközben pedig hangosan "kornyikáltam" Az EXO-M - What Is Love dalát.=$. Pár perccel később észrevettem,hogy anyukám az ajtóban állva végignézte, hallgatta az egész műsoromat,és mosolyogva el kezdett tapsolni. Nagyon zavarba jöttem... Basszus,mindent halott.="3 Anyum lelkes tapsolása közben megjelent hirtelen apum is az ajtóban,és lihegve megkérdezte (felfutott a földszintről):
-Ki...Kit...Kit...nyúztak?? Hööö... - lihegte.
-ÁÁÁ! Apu nem nyúztak senkit! TT V TT ... Csak énekelni próbáltam... - mentegetőztem.
-MI?! Te jó ég! Azt hittem anyád próbált már megint egy ősrégi kínai balladát énekelni...Phúú,most megnyugodtam...^_^" - könnyebbült meg.
Hát mindannyian elkezdtünk hangosan nevetni.=") Családi produkció. KE~
Aztán segítettek nekem bepakolni a maradék kis apróságokat.=) Anyum összehajtotta a ruháimat,apuval meg megkerestük az irataimat...igen én nem tartom magamnál őket,csak a diákomat és a bérletemet... Ke~ ^_^"
Holnap majd ha megérkeztem Shanhaiba,majd a nővéreméktől írok majd! Minden nap ÍGÉREM!^_-
Minden egyes kis hülyeségről is be fogok számolni majd! Ha az unokatesőimon múlik,biztos,hogy nem fogok unatkozni egy percre sem!^_^"

Nao 脑

EXO-M - What Is Love♥
A fő műsorszámom!^_^"

...KE~♥

Irány ... A ... S.U.L.I. ... ="D
(És ezzel megvan az első szivárványom!=3 Ke~)

Hogy nekem mennyire elegem van a húgomból! Egy kis szörnyeteg! Bejön a szobámba,és lenyúlja a dolgaimat! A karkötőimet, a napszemüvegeimet, a sáljaimat, és a kedvenc plüssömet is Mr. Chang Changot!=( A világ legédesebb plüssét. Egy mackóóóó!=3♥ Ke~

Istenem! Idén megszereztem az első MATEK ÖTÖSÖM-et! =') Most komolyan, sírok örömömben! Én annyira gyökér vagyok a matekhoz, hogy az már fáj, de hála neked Xiuxiu sikerült a lehetetlen! =') Köszönöm! ^.^♥ A mai nap fenomenális volt!=| Xiuxiuval megyünk a suliba, és én meg amikor a villamosra szálltam föl pofára estem abba a hülye lépcsőben! >.< Aú, még mindig fáj, ha visszagondolok erre... Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek... Ke~ ^.^"

荔枝不能等待夏天满足你！我希望你也一样！=P♥
亲吻：脑

Ma elkezdtem levelezni!^^ Az egyik olvasóm,pontosabban Lychee♥ írt nekem egy emailt,angolul (mert ő kínai) és elkezdtünk levelezni!=) Már vagy legalább 10 levelet küldtünk egymásnak!=D Annyira jó dolog ez a levelezés!=3 Én 15 vagyok,ő most 16 teljesen azonos szinte az érdeklődési körünk!^^ Mondtam neki,ha megyek Shanghaiba a nővéremet meglátogatni,akkor majd találkozhatnánk!^^ Nagyon várom már ezt az utazást!*.* Tavaszi szünetbe,egy hétre kiutazom Kínába majd,mert a nővérem Hua kint él a férjével.=) 10 éve költözött ki,én pedig minden évben meglátogatom. Kicsi voltam amikor elköltözött, nagyon szomorú voltam,de már 5 évesen is kiment meglátogatni a család,és nagyon jó volt!=3 Kína csodálatos hely,különösen Shanghai♥!^_- Annyira jó,hogy hamarosan itt a szünet!>< Már teljesen be vagyok zsongva az utazástól!=D Anyukámmal fogok utazni most,mert apukám nem ér rá sajnos!=/ De így is biztos remek lesz!^^ Azt tervezem,hogy a középsuli után követem a nővérem példáját,és Kínába utazok tanulni!*_* Olyan csodás lenne, ha sikerülne!>.<♥

Te jó ég! Te jó ég! Sohasem gondoltam volna, hogy egy vadidegen is jobb kedvre tud deríteni!^^ Vagyis igazából több!^^ Köszi mindenki aki olvas!=3♥

Miko,annyira örülök,hogy így "egymásra találtunk"!^^"♥ Hálás vagyok Sui neked,hogy szóltál Mikonak!^^♥

Köszi mindenkinek!=) Azt hiszem többé nem nagyon lesz okom sírni, hiszen ha feljövök a netre,meg a blogspotra, rögtön jobb kedvem lesz!=')

Nao 脑

Az egyik kedvenc számom!=)♥

Remélem hamarosan elkészül a videóklipp is!^^♥

A koreai meg a kínai is,de előbb a kínai természetesen!=D♥

EXO-Baby Don't Cry♥

ÖöÖ... Nem is tudom mivel kezdjem,vagyis... ><...
Nah ez nem szokott ilyen nehezen menni!><" Imádok írni,de most zavarban vagyok.^.^"
Gyerünk Nao! Menni fog! Legyen önbizalmad! Nem mondanám magam tipikusan olyan embernek aki csak úgy "tele van önbizalommal". Szeretek a háttérben meghúzódni,kivárni,míg az események a tetőpontjukhoz nem érnek.^^" Valaki ezt lustaságnak, valaki önzésnek, vagy mások kihasználásának tekinti. De arra senki sem gondol,hogy néha jobb kivárni a dolgokat,mint rögtön fejest ugrani a közepükbe.^w^ heh... A blogolással is így voltam. De egy idő után rájöttem,hogy nem bírom magamban tartanom az érzéseimet.
Ugyanis...
Nemrég a bátyám... meghalt...
Tüdőrákban...
Ez az egész egy hónapja történt... Még mindig nem tudtam feldolgozni... sosem fogom tudni! A bátyám,aki...akivel annyi őrültséget,legtöbbször inkább hülyeséget csináltunk!:'( Kisebb koromban mindig eljött értem a suliba, mikor sétáltunk mindig vett nekem fagyit,és én mindig leharaptam az övéből,mert nehogy már ő egye a nagyobbat!:") De...de ha arról lenne szó,nem tennék ilyet. Bármit megtennék,hogy újra becsörtessen a szobámba,és rám kiabáljon,hogy...

"...NAO TOLD KI A SEGGED,ÉS TAKARÍTS ÖSSZE MAGAD UTÁN! NEM VAGYOK AZ INASOD!..."

...de már nem lehet. Emlékszem,amikor megtudtam,hogy milyen komoly a baja,rögtön fölsiettem a szobájába,szinte betörve az ajtót,sarkamban a szüleimmel,akik próbáltak féken tartani,hogy "Ne viselkedjek így,mert nem ez a legmegfelelőbb alkalom rá". De engem egyáltalán nem érdekelt! Beérve a szobába...

-WAN! MÉGIS MIÉRT NEM MONDTAD EL NEKEM?! - zúdultak patakban a könnyeim.

-Nao. Kérlek nyugodj meg! nem lesz semmi baj! A kemoterápia biztos... - itt abbahagyta egy pillanatra,és mély lélegzetet vett - segíteni... fog. Nem lesz semmi bajom! - mosolyodott el,majd ölelt magához szorosan,úgy ahogy még sosem...

-Wan,de én... de én... - sírtam.

-Te,mi? Nao nekem most azzal tudnál a legtöbbet segíteni,ha ugyanúgy... mosolyognál,mint... mint reggel? - nevette el magát. :')
-De Wan... - akadt meg a szó a torkomon.

-Nao nem lesz semmi baj! - kacsintott rám.
-...Jó...de ugye tényleg...? - szipogtam.
-Tényleg,esküszöm! - mondta,hangjában nagy magabiztossággal.

-Rendben. - mondtam már nyugodtan,és szorosabban öleltem meg mint akármikor.

...Eltelt egy hónap,aztán kettő,aztán még több. A bátyám rendszeresen járt a kemoterápiára,pont ahogy azt a szüleimnek,és nekem is megígérte. És mégis... egyszer mikor a szüleimmel bementünk a kórházba,én előrerohantam,már késő volt...

...Ott...ott feküdt az ágyon hullaként...:'(

Teljesen ledermedtem,a szemem megtelt könnyel és zokogtam... a szüleim mikor beértek, még jobban megijedtek. A bátyám testéhez siettek,de már ők sem tudtak mit tenni. Anyukám is zokogott, borzalmasan. Apukám is,de nálam nem sírhatott egyikőjük se jobban...

Egy héttel később a temetésen,úgy éreztem,mintha a szívembe egy kardot szúrtak volna... miután a "meghívottak" elmentek, a szüleimmel együtt valamiféle "virrasztásra",én még ott maradtam a sírnál...

...Csak álltam,mereven egy helyben,és bámultam a hatalmas sírkövet. Nem sírtam, egyszerűen nem tudtam. Annyira borzalmas volt az akkor szívembe markoló érzés, hogy úgy éreztem,már sírni sem bírok. Egyszer csak leborultam a sír előtti fűre,és ütöttem a földet,és üvöltöztem. De egy idő után abbahagytam, és tekintetemet az égre fordítva bámultam az akkor narancssárga fényekben pompázó eget. A hó is esett. Forró arcomat lehűtötték a hópelyhek. Jól esett. Kb. 20 perc után képes voltam magamat annyira összeszedni,hogy felálljak. Újra ránéztem a sírfeliratra. Kabátzsebemből előhúztam egy papírzsepit,és letöröltem a maradék könnycseppeket az arcomról. A pár pillanattal ezelőtt még fehér zsepi teljesen fekete lett. A sminkem teljesen szétfolyt, ahogy a lelkem is akkor. Majd elindultam a temető kapujához,hogy kimenjek,és csatlakozzak a vendégekhez. A szüleim pont abban a pillanatban teremtek ott, és megöleltek. Apukám a kabátjából előhúzott egy levelet,és azt mondta:

"... Nao,ezt a... - vett nagy levegőt - ...bátyád írta neked. Mindegyikőnknek írt. És azt kérte,hogy egyedül olvasd el..."

Remegő kézzel a levélhez nyúltam. Elvettem. Majd magamhoz szorítottam a kis borítékot. Halvány mosoly jelent meg az arcomon.

"...Wan, örülök hogy gondoltál rám - gondoltam..."

Ez most jól esett,hogy kiírtam magamból! :') Sokkal könnyebb lett tőle a lelkem! :') Úgy vagyok vele,ha nem oszthatod meg senkivel,inkább oszd meg mindenkivel! ;')

Elég depis kezdés volt, de nem bánom,hogy így indítottam blogot! :'$

Nao 脑